Egyszer régen a Kaszás Beran Setaou, a Pusztítás Istene jobbkezeként végezte a munkáját: elvette, amit Bahar-Taraji, a Teremtés Istennője adott és amit Baljit-Elvedin, a Védelem Istene akart megőrizni – az életet. A két testvér Isten közötti csata és Beran-Setaou száműzése után a Kaszás hű maradt tisztségéhez.

Még ma is számtalan áldozatát hurcolja Istene sötét kriptájába, mélyen a föld alá. A meggyötört lelkek sírása visszhangzik és elképzelhetetlen rémületet szül a végtelen sötétségben. Ez az Ördög Katakombája.

A Démon Toronyban zajló hatalmas csata után, ahol úgy tűnt, a Kaszás eltűnik egy vérfagyasztó sikoly kíséretében a szemetek láttára, a három birodalom hősei azt hitték, legyőzték ellenfelüket. De hogyan is érhetne véget egy harc maga a halál ellen? A Kaszás, kihasználva sötét erejét, új sereget gyűjtött maga köré. Míg ő maga a megátkozott lelkekkel táplálkozott, magában keserű bosszút esküdött.

Mielőtt a harcosok lemoshatták volna a vért a kardjaikról, egy hangos dübörgés szakadt fel a világ mélyéről és fülsiketítő viharként tört elő. A bajtársak aggodalommal telve küzdöttek végig visszafelé vezető útjukon és ott megismerték a poklot: egy mély szakadék szántotta végig a földet, melyből lángok és fekete füst tört elő. A felszínen a meggyötört lelkek sikolya áradt feléjük.